Előadó: Kosztolányi Anita

Emberek...(?)1991



Vannak emberek...s milyenek?

Mindenki máshogy él,
Mindenki mást remél,
S mindig más a cél. br>
Emberek...mindegy milyenek.

Emberek, kik élnek,
Kik remegve félnek,
Kik keresve néznek,
S kit elcserélnének...

...de nem lehet.

Emberek, kik is vagytok?
ha nem muszáj, miért rohantok?
S ha nincs értelme,
Miért is vagytok?


A kártyás imája



Valami van:
a változás.
Valami van:
mi oly csodás.
Én veszthetek,
de nem vesz el ő,
a félszemmel siró,
félszemmel nevető.
Valami van:
öröm és iszony.
Valami van:
a földi sikon.
Valami van:
ezt érezem,
tapintja velőm
és látja kezem.
És hirdetem
búsan-vigan
és esküszöm:
Valami van.


Chanson



Álmodtam egy álmot,
rég volt, réges-régen;
ébredő tavasszal
künn a faluvégen.

Arany volt a színe,
gyémánt kirakatja,
holdsugár, hársvirág
volt a csillám rajta.

El is felejtettem
azt az édes álmot,
bódító illata
régen tovaszállott.

De halk tavaszéjen
újra általélem,
ha az ezüst holdgömb
bújdosik az égen.
Rezgő párafény közt
gyakran látni véllek:
hársvirágos sírból
hazajáró lélek!...